Juszra Márdini: Pillangó
Furcsa világ a miénk. Az elmúlt években nap mint nap hallgathattuk a hírekben, hogy migránsok tömkelege árasztja el Európát, ott voltak a Keletiben, találkozhattunk hullámaikkal a vonatokon. Nyomasztó hírek jutottak el hozzánk a blokádokról és az adminisztrációs folyamatok akadozásáról, mely sokszor szinte csődnek tetszett a külső megfigyelőnek. Sajnálatos a tény, de attól még igaz marad, hogy a propaganda gyakorta rémalak státuszba helyezte az országainkba szivárgó migránsokat. Én is emlékszem, milyen komolysággal ecsetelték facebookos kommentekben, hogy „ezeknek telefonjuk meg laptopjuk meg pénzük van”, akkor biztosan titkos inváziót hajtanak végre, és nem is valódi baj elől menekülnek. Bárkinek, aki elgondolkodna az effajta negatív szemléleten, érdemes elolvasnia Juszra Márdini regényét, amely az egyik legtanulságosabb és leginspirálóbb olvasmány azok közül, melyek mostanában a kezembe kerültek.
Az írónő a saját történetét írta meg, azt, hogy miképp jutott el tizenhat éves kislányként a háború sújtotta Szíriából Németországba, hogy biztonságban, akármikor zuhanó bombák és támadások veszélye nélkül hódolhasson szenvedélyének, az úszásnak. Végigkísérhetjük az ifjú hősnőt békés, de szigorú edzésekkel tarkított gyermekkorától, a damaszkuszi támadásoktól és tüntetésektől lassan szivárgón élhetetlenné váló fiatalságán át, a menekülését egy jobb világba, és az ottani életét.
Nekünk, magyaroknak különleges érdekességgel is kecsegtet ez a mű. Miután végigkísérheti az olvasó Juszrát egy csempészek segítségével lebonyolított, a beleültetett emberek súlyától majdnem elsüllyedő gumicsónakos utazáson Törökországból Görögországba, megtudhatja, hogy a menekültek leges-leginkább egy olyan országtól félnek, ahol még falat is emeltek ellenük és nagyon nehéz átjutni rajta: Magyarországtól. Tudomást szerezhetünk egy Hotel Berlin nevű helyről, ahová olyan céllal vitték a budapesti csempészek a migránsokat, hogy minél több pénzt nyerjenek belőlük, akár úgy is, hogy őket magukat értékesítsék. Emellett megtapasztalhatjuk egy bevándorló szemszögéből az országból való távozás viszontagságait és a brutális bánásmódot: segélynek szánt romlott szendvicseket, az információmegvonást és inkompetens tolmácsokat.
Bár a hősnőnk olimpiai karrierje nem lett olyan fényes, mint amilyenre egy békés országban születve lehetősége lett volna (teljes happy endre senki se számítson), az, hogy ebben a regényben és az életében Juszra rendületlen kitartással küzd a céljaiért, a lehetőségért, hogy részt vegyen az olimpián, mindenkinek lélekgazdagító tapasztalat lehet. (Juhász Kornélia)
