Molly Bloom: Elit játszma

Az első benyomásom erről a könyvről (modern, magenta-fehér betűszedése, fekete-fehér merengő hölgyet ábrázoló borítóképe, hatásvadász fülszövegei, egyszóval borítója alapján ítélve) az volt, hogy valami könnyed, tipikusan a „nőcis” jelzővel illethető olvasmány vár rám. A mű nyelvezete tekintetében sajnos nem kellett csalódnom, ugyanis túlzott egyszerűségétől már szinte bukdácsolóra sikeredett a szöveg, de tartalmi és szerkesztési szempontból több van az Elit játszmában, mint egy ócska ponyvában.

A regény igaz történeten alapszik és azt tárja olvasói elé, hogy miképp lépett életbe az Egyesült Államok kontra Molly Bloom elnevezésű peres ügy (legalábbis ezt ígéri). Magam negatív fejlődésregénynek titulálnám ezt az alkotást, ugyanis a főhősnő egy nyerés- és teljesítményorientált családból (amelyben például a hátgerincsérülés sem jelentett kifogást arra, hogy az ifjú hősnő felhagyjon a versenyszerű sízéssel) kiszabadulva új életet kezd. Los Angelesben egy üzletember jobbkezévé válik és lassan, ügyes helyezkedéssel megszerzi a város elitje számára szervezett pókerjátszmák menedzselésének jogát.

Nem csoda hát, hogy az egész mű a póker körül forog. Megismerhetjük, valóságos receptet kapunk ahhoz, hogyan kell kialakítani a körülményeket egy elit játszmához, milyen ételeket kell felszolgálni, milyen jelentősége van a játékosok egyéni igényei ismeretének, miért fontos, hogy a krupiénak lapkeverő gépe legyen stb. A regény szerkesztése szempontjából kimondottan tetszetősnek találtam a tényt, hogy az egyes főfejezeteket pókerszakkifejezések neveivel jelölték, mint A kezdők szerencséje, Hollywoodizás, Nyerő széria, Hidegzuhany, Döglött pakli, és ezek definíciójával is gazdagították a pókerben laikusabb olvasókat. Az alfejezeteket jelölő számokat pedig a francia kártya szimbólumaival (pikk, káró, kőr, treff) keretezték.

Molly Bloom lassan maga is a pénz, a luxus és a játékszervezés rabjává válik. Szerencséje, ahogy azt már az előszóból megtudjuk, egy végzetes razziával ér véget. Annak ellenére, hogy a póker világából bőséges információáradatban részesülhet az olvasó, maga az ügy, a gondok sora, melybe a főhősnő juttatta magát, olyan halovány felszínességgel kerül kifejtésre, hogy az már kissé zavaró.

Összefoglalásul annyit, hogy ha valakit érdekel a póker és a társadalom krémje számára végzett rendezvényszervezés világa, és nem zavarja a részletek elhallgatása és az olyan túljátszott titokzatoskodás, melyben a balladai homály verőfénynek látszik, akkor teljes szívvel ajánlom neki ezt az alkotást. (Juhász Kornélia)