John le Carré A titkos zarándok című kémregénye 2016-ban jelent meg az Agave kiadó gondozásában. Őszintén megvallom, hogy korábban nem foglalkoztam ennek a szerzőnek az írói munkásságával (és művei filmadaptációit sem láttam), így azt a néhány kémregényt követően, amelyeket olvastam, kíváncsian fordultam a regény felé. John le Carré írásstílusa a klasszikusabb kémregények stílusát idézi meg az olvasóban, az akciók pergősek tudnak lenni, izgalmasak, ugyanakkor ezekből elég kevés akad. A többi leírásnál a szöveg meglehetősen lelassul, így az izgalmakhoz szokott olvasónak hamar elveheti a kedvét a jelen kötettől.
A „regény” valójában egy novellagyűjtemény, amelyet egy esemény zár keretbe, mégpedig egy sarrat-i vacsora, ahol George Smiley tanítványai gyűlnek össze, és az egyik idősebb kollégájuk Ned (vezetéknév nélkül) meséli el az életét. A rövid „novellák” kronologikusan követik egymást, a főszereplő személyét kivéve csupán néhány főbb eseményszál kapcsolja őket össze, bár azok sem tényleges mozgatórugói a történetnek: ilyen például egyik társuk (Haydon) árulása, aki lepaktált az oroszokkal, és ennek következtében majdnem szétverte az angol titkosszolgálatot. Érdekességképpen megemlítem, hogy számtalan magyar(országi) utalást is találhatunk a kötetben.
Ned biográfiája lassan kirajzolódik a szemünk előtt, ahogy a fiatal, tettvágytól hajtott kémből lassan kiégett ember válik, aki a végén még a rendszert is megkérdőjelezi, amelyet hűen szolgált mindvégig. Láthatjuk, hogy a kémhálózatot vezető férfiak milyen megoldásokkal operálnak, illetve azt, miképp változott meg a szolgálat az árulást követően: belső vizsgálatok, bizalmatlanság, kétségbeesett lépések stb.
Főszereplőnk olyan történeteit olvashatjuk, amelyekben a kezdeti nehézségek, iskolatársa balvégzetű németországi feladatai után hogyan állja meg helyét a Bukás (vagyis Haydon árulása) előtt, illetve az után, mikor számos küldetést követően elkezd belefáradni a sorozatos beszervezésbe (amelyet néhányan önkéntesen felajánlanak), illetve a számtalan egyéb akadályba, amelybe egy kém belefuthat pályafutása során.
A titkos zarándokot azoknak ajánlom, akik szeretik a klasszikus kémregényeket, amelyek lassabb ütemezésűek és nem akcióközpontúak, ugyanakkor karakter-centrikusabbak a ma megjelenő kémregényeknél. (N. Juhász Tamás)
