Neil Gaiman: Északi mitológia
G. Beke Margit Északi istenek c. kötete óta nem találkoztam a könyvesboltjaink polcain olyan alkotással, amely nem a mitológia tankönyvek száraz, tárgyilagosan leltárszerű stílusában tárgyalta volna a viking istenek fagyosan mesés világát. Nem csoda hát, hogy amikor értesültem róla, hogy Neil Gaiman feldolgozásában válnak olvashatóvá az északi mítoszok, nagyon megörültem. A könyv elolvasása után kezdeti lelkesedésemből csupán egy félmosollyal tarkított biccentés maradt.
A helyzet az, hogy fejben már elképzeltem, milyen jól illik majd Gaiman lírikusan simulékony stílusa és pajkosan kreatív fordulatok prezentálásával ügyesen bánó mesemondói vénája az északi mitológia történetvilágához. Árnyalatokat, nem zavaróan torzító, de a meglévő alaptörténeteket szépen elmélyítő részletgazdagításra számítottam, de mást kaptam. Az író olyan óvatos finomsággal nyúlt a történetekhez, hogy a bevezetés szövegén kívül a könyvben teljesen elveszett, sőt alig volt jelen a megszokott gaimani nyelv- és történethullámzás. Tehát, ha valaki az író megszokott stílusában szeretne olvasni valamit, akkor ez nem az a könyv.
Azonban tény, hogy ha érdekel valakit az északi mitológia, akkor ebből a kicsiny könyvből megismerheti a viking istenek otthonát, a világfa mellett családfájukat is (különös tekintettel Loki rémületes, ám hasznos gyermekeire), kedvenc tárgyaik és a költészet eredetét, legemlékezetesebb kalandjaikat és világuk vesztének jóslatát. Korrekt, letisztult stílusban újraírt történetek útján gazdagodhat a befogadók képzeletének világa az északi mitológia kincseivel. Az, hogy Gaiman kihasználta ismertségét arra, hogy neve cégére alatt terjessze a régi idők szépségeit, szerintem dicséretes dolog. (Lomboš Kornélia)
