A Twilight Saga és A burok című könyv írónőjét vélhetően senkinek sem kell bemutatni. A young adult kategóriában híressé vált Meyer legújabb regényében a tudomány felé evez, s vele együtt mi is belekóstolhatunk többek között a kémia, a molekuláris biológia és az orvostudomány rejtelmeibe. Nem kell azonban megijednünk, Meyer nem kívánt kemény kémregényt írni, és szerencsére, nem is tálalja akként munkáját. A szöveg tudományosabb részeinek kidolgozásához ő maga is szakemberek segítségét kérte, többek között konzultált egyetemi tanárokkal, nyugdíjazott különleges ügynökkel, őrmesterrel, tengerész altiszttel.
Az írónő ebben a könyvében is inkább a romantikus szálra és a karakterábrázolásra fektette a hangsúlyt, a regény tudományos része háttérbe szorul, így takargatva a felszínes megoldásokat. Ha azonban elfogadjuk, hogy az opusnak nem célja kémikusokat faragni olvasóiból, s hogy az elolvasásával nem sok új ismeretre fogunk szert tenni sem a vegyészet, sem pedig az orvostudomány terén, annál inkább fogjuk értékelni a szereplők részletes kidolgozását, a humort, vagy az önálló, céltudatos női főszereplőt, akinek a Twilight Saga Bellájával ellentétben semmiféle védelmező hősre nincs szüksége, sőt, a szerelmes férfi inkább hátráltató jelleggel bír, hiszen ez esetben még őt is a nőnek kell megvédenie/ gondoskodnia róla. Alex (eredetileg nevén Juliana) már az egyetemen sem bővelkedett szociális kapcsolatokban, később pedig a kormánynak dolgozott, így vált a szakma legprofibb vallatójává. Halálos vegyületeit később saját maga megvédésére kényszerű használni, miután volt munkaadói sorozatosan az életére törnek. A regény tehát betekintést enged egy bujdosó kínvallató mindennapjaiba, akinek életét a folytonos helyváltoztatás, névcsere, készenlét és paranoia határozza meg.
A regény tökéletesen hozza azt, amit ígér: rengeteg akciót, izgalmakat, váratlan fordulatokat. A történet lineárisan bontakozik ki, lépésenként haladunk előre egy jól megtervezett kompozícióban, mely a regény háromnegyedénél ér a tetőpontra, majd egy közel százoldalas végjátékban kerekíti le és fűzi helyére a szálakat. A történet egészében véve túl idealizált és optimista, ami ugyancsak nem ad okot meglepődésre, ha szemünk előtt tartjuk a műfaj sajátosságait és a megcélzott olvasóközönség kívánalmait.
Összességében elmondható, hogy A vegyész remek szórakozást nyújthat mindazoknak, akik már eddig is szerették Meyer stílusát, kedvelik a veszéllyel, akciókkal és humorral teli szerelmi történeteket, és nem bánják, ha a regény elolvasása után éppolyan tudással fognak rendelkezni a vegyészetről, mint annak előtte. (Vida Barbara)
