Richard Morgan: A fekete férfi
Richard Morgan egyik legutóbbi könyve, A fekete férfi az Agave kiadó gondozásában jelent meg 2016-ban. A kötetet Arthur C. Clarke-díjjal jutalmazták.
A regény története viszonylag egyszerű: a Marsról visszajut a Földre egy mutáns (egy tizenhármas, ahogy a regényben nevezik), majd „ámokfutásba” kezd. A tizenhármas felkutatására és levadászására egy hozzá hasonló férfi segítségét kérik, aki korábban már foglalkozott tizenhármasok kiiktatásával. A történet eléggé klisés elemekből épül fel, szóval az az olvasó, aki már korábban is számtalan sci-fit vagy akár thrillert olvasott, valószínűleg úgy fog felállni a kötet mellől, hogy ő ezzel már korábban találkozott. Hogy két példát mondjak: A fekete férfi olyan, mintha a Bourne-trilógiát kevernénk Stirling T2 köteteivel, annyi különbséggel, hogy utóbbi esetben a gépeket mutánsokkal cserélnénk le. Továbbá volna még egy probléma, amely kiküszöbölhető lett volna: a regény túl hosszúnak érződik, és lehet, hogy érdemes lett volna belőle legalább száz oldalt rövidíteni.
Morgan művének erőssége nem a történetben rejlik, sokkal inkább a világépítésben. Nagyon is erőteljesen vázol fel egy elég reális közeljövőt, ahol Amerika már nem az a világhatalom, ami korábban volt, sőt a vallásos elvakultságnak köszönhetően kétfelé is szakadt. Az egyik fele a korábbi Konföderáció stílusában működik – a regényben jézusföldnek is nevezik –, míg a másik oldal kapitalista funkcióit megtartotta, bár itt is különféle szervezetek (Colin, UNGLA) irányítják azt, tehát nincs különálló politikai képviselet, inkább vállalati politikáról beszélhetünk. Ha az USA mai politikáját és a pártok filozófiáját vizsgálnánk – elég csupán a tudomány/vallás ütközését megfigyelni a közösségi hálókon (akár facebook), akkor láthatjuk, hogy a korábban kialakult törés egyre inkább szakadékká kezd válni (oltásellenesség, klímaváltozás tagadása stb.).
Ajánlom Morgan művét? Az érzés kettős: egyrészt, ha a történetet nézzük, akkor azt mondanám, hogy vannak ettől jobban elkészített anyagok (lásd a fentebbi példákat), ha viszont a világépítést nézzük, akkor mindenképpen érdemes legalább egyszer elolvasni. Ha Morgan ugyanebben a világban írna egy újabb sztorit (remélhetőleg valami eredetibbet), akkor visszatérnék hozzá. (N. Juhász Tamás)