Laurell K. Hamilton: Jason
Az Anita Blake, vámpírvadász-ciklus születéséig – részben a babaszurkálásnak és a színpadiasságnak köszönhetően – már igen népszerűvé vált a vudu hiedelemvilág, melyben a loák (szellemlények vagy démonok), a vérszívók, a vérfarkasok és a zombik (élőhalottak) játsszák a főbb szerepeket. Olyan fiktív lényekről van tehát szó, melyek óriási karriert futottak be a 20. századi popkultúrában.
Talán nem szükséges hosszan bizonygatni, hogy a vérszívó lények, a vámpírok és a zombik mítosza a horror és az urban fantasy műfaját kondicionálta a leginkább. Laurell K. Hamilton vámpírvadász-ciklusa a krimi-narratívát és a horror-kliséket oly módon ötvözi, hogy a vudu komponensei áthatják a fikcionális világ alapszerkezetét. Ez már a sorozat második darabjában világossá válik, A nevető holttestben ugyanis a halottkeltő nyomozónő – többek között – egy vudu papnővel kerül összetűzésbe. („Nagyszerű. Gyilkossági helyszínelés, kirándulás a hullaházba, majd látogatás a vudu hazájában, mindez egyetlen napon” – jegyzi meg némi iróniával a karakán elbeszélő-főhős.)
Míg a sorozat első darabjaiban a nyomozás, az akció, a világépítés és Anita humora kapja a főszerepet, addig a széria későbbi részeiben megváltoznak a hangsúlyok, előtérbe kerül a szex és a pornográfia (egyes szám első személyben). Ez azonban funkcionális áthelyeződés, ugyanis Anita succubussá válik, szexszel táplálkozik. Mindez pedig utat nyit a fajok közti nemi aktusok részletezésének, mely egyben leképezi a testi határok elmozdítását, amorf alakzatokba rendezését és a fantasy hibrid változatának horizontját, mely immár a legkevésbé sem lehet műfajtiszta.
Míg a széria Halálcsók c. része a vámpírterrorizmus, Ragály c. része a zombi-tematika köré szerveződik, addig a sorozat legutóbb megjelent darabja, a Jason a szexualitás expanzióját folytatja, méghozzá a leszboszi játéktér irányába. Anita gazdag repertoárjából ez a komponens még valóban hiányzott („A pasikkal annyira rohadt jól csinálom az orált, hogy mindig is bántotta a büszkeségemet, hogy a csajokkal ennyire gyengén muzsikálok”), s bár a nemi aktusok lassú, részletgazdag boncolgatása eddig sem nélkülözte a fantáziát, biztos, hogy ez a megoldás emlékezetes marad a ciklus követői számára. A vámpírvadász identitása tehát ismét továbbtolódik a kéj mentén: Anita lecsap a csiklóra. (H. Nagy Péter)
