Erika Johansen: Tear királynője
Gyors bevezetőnek egy részlet a hátlapról: „A Tear királynője egy fiatal lány történetét meséli el, aki sokáig volt kénytelen száműzetésben élni, hogy végül hűséges testőreivel visszatérjen, és elvegye, ami jogosan jár neki. Fekete mágiával, rejtélyekkel és akciódús jelenetekkel teli történet, amire már Hollywood is lecsapott: várhatóan Emma Watson lesz a készülő film főszereplője és egyben producere is.”
A regény hangulatát határozottan uralja egyfajta rózsaszín báj, varázslatos csillogás, amitől a szöveg elsősorban a fiatalabb olvasóközönség számára válhat vonzóvá. Ez a fajta báj azonban nem terjed ki a történetre. A lágyság inkább a szerző írástechnikájából adódik, mintsem a cselekményből, s a hősnő végig fókuszban hagyott romantikus világfelfogása is a Disney-mesék univerzuma felé tolja el a regényt.
Vegyünk egy példát: a végső „csatajelenet” előtt a csapat letáborozik, majd reggelre mindenki mosolyogva ébred a csodásan puha fűnek köszönhetően: „Egy hatalmas, vadvirágokkal borított mezőn vertek tábort a Crithe folyó torkolatánál. Kelsea sosem látott még ilyen mezőt; a szivárvány minden színében tündöklő óceán volt, virágai eperillatúak, a fű pedig olyan puha, hogy a csapat egyáltalán nem bánta, hogy nem kell sátrakat felállítaniuk, egyszerűen csak leterítették alvózsákjaikat a földre. Kelsea arra számított, hogy zaklatottsága miatt órákig fog még forgolódni, de azonnal elaludt. Amikor felébredt, kipihentnek érezte magát, virágot szedett, majd elrejtette őket a ruhájában, hogy szerencsét hozzanak neki.”
A világ kialakulásának mikéntje végig homályban marad. Egy ideig úgy tűnik, a történet egy képzelt 18–19. században játszódik, amibe még egy kis középkori barbárság is vegyül. A Tear királyságról mindössze annyit tudunk meg, hogy fővárosa New London, ami az Átkelés után épült. Az Átkelés Amerikából indult, a királynői jogkörök java is az amerikai elnökéinél talál eredőre; több információt viszont nem kapunk az Átkelés okáról és az új világ formálódásáról. Az ennyiből is kiderül, hogy a regény posztapokaliptikus közegben játszódik, amiben a főhős Rowlingot és Tolkient olvas, ismernek bizonyos, általunk használt eszközöket (pl. elektronikus könyv, cigaretta), azonban a teari tölgyön kívül nem sok hasznos található a királyságban. Az ismert technikai vívmányok java odaát már nem lelhető fel, az emberek lovakat tartanak, puskapor híján karddal vívnak, páncélt készítenek, a könyv luxuscikknek számít, s minden hasznosabb eszközt a feketepiacról szereznek be.
Az Átkelés száz évvel a cselekmény előtt történt. Minden fejezet idézetekkel kezdődik, melyek elsőrendűen világépítési kellékek, s melyekből főként Glynn királynőről (a hősnő) és uralkodásáról kapunk apró mozaikokat. Az egyik ilyen idézet végén a 458-as év dátuma olvasható, arról azonban ismét nem kapunk információt, hogy pontosan mikortól is számítódik újra az idő. A homályosítás és az információelhallgatás mindazonáltal cseppet sem zavaró a cselekmény kibontakozása szempontjából, ami célirányos és letisztult, teli izgalmas jelenetekkel, kidolgozott karakterekkel és egy elbűvölő főhősnővel, aki az igazságos uralkodón kívül megtestesíti a hétköznapi lányt is, akinek legfőbb gondolatai a könyvek és a szerelem körül forognak.
Maga a cselekmény nem halad túl sokat előre, a főbb szálak mind elvarratlanul maradnak, így a Tear királynője első kötete inkább csak karakterábrázolások sorának tekinthető. Reméljük, a boltok polcain hamarosan megjelenik a folytatás, s hasonlóképp kalandosra és élvezetesre sikeredik, mint ifjabbik testvére. (Vida Barbara)
