Ismét megjelent Dick kultikus alkotása az Agave kiadó gondozásában. Ízelítőül három részlet a regényhez készült kísérőszövegekből:
„A regényben az »ember« meghatározása nem karteziánus utat követ. Talán azt mondhatjuk, az Álmodnak-e az androidok - amely Dick intenciója szerint egyértelműen különbséget lát az emberek és az androidok között - kétféle módon tesz kísérletet az ember-mivolt meghatározására, az android-létezéstől való igazi különbség megfogalmazására, vagy legalábbis dramatizálására. Az egyik az ember és tér viszonyának nagyjából egzisztencialista felfogásából indul ki, a másik ember és ember kapcsolatából, az interszubjektivitásból. Közös bennük, hogy egyik sem vezet el az emberek és az androidok megnyugtató elkülönítéséhez, sőt, inkább a határvonalak elmosódásához járulnak hozzá.” (Bényei Tamás: Az utolsó krimi)
„Első ránézésre a regény két tömegkulturális műfajt variál, science fiction környezetben játszódó krimiként olvasható. Az akció bonyolítása, a detektívtörténet logikai sémáinak kifuttatása és a futurisztikus kelléktár szemléltetése helyett a kérdések azonban egészen másra terelődnek. A regény egyik alapmondatát az egyik mellékszereplő, Milt Borogrove, az Állatkórház szerelője fogalmazza meg; így hangzik: »a másolatok kezdenek túl valóságosak lenni«.” (H. Nagy Péter: Descartes és az evolúció)
„A film az expanzió nyomán átrendeződött hierarchikus teret mutat: a Föld a világtérben otthonos ember alvilágává vált. Los Angeles panorámája a film nyitóképeiben, gigantikus építményeivel, zöldesbarna félhomályba lobbanó hajtóműveivel nem hagy kétséget afelől, hogy a szó konkrét, metaforikus és mitologikus jelentése itt összeért – Orcus birodalmába vezették tekintetünket. Egyre mélyebbre ereszkedünk alá az emberi létesítmények rengetegében, ahol füstködök homályosítják el az eget; ahol az építmények faláról gigászi méretű női képmások csábítanak a Coca-Cola ragacsos paradicsomába; ahol az utcák fölött képernyőkkel teletűzdelt térhajómodellek járnak, szirénhangjaik más égtájakra szólítanak: »új élet vár a külső világtérben…« Az utak zűrzavarában kultúrák foszlányai szervesülnek a tarkaság áttekinthetetlen képeivé; nyelvek váltakoznak és olvadnak össze egyetlen folyamatos hangfüggönnyé.” (Tillman J. A.: Orcus neontüzében: A Blade Runner kapcsán)
