A Zsivány Egyes: Egy Star Wars történet pár hét alatt azzá a Star Wars filmmé lépett elő, amely megosztja a közönséget. Ez a pozíció azonban rendkívül jót tesz a nézettségnek. „Nem lehet annyira jó, ahogy állítják, ezért megnézem” – gondolja a nézők egy része, és elmegy a moziba. „Nem lehet annyira gyenge, ahogy állítják, ezért megnézem” – gondolja a nézők másik része, és szintén elmegy a moziba. Amikor e sorokat írom, a film bevétele elérte a 700 millió dollárt, és jó úton halad a felé, hogy elérje az egymilliárdot.
Ez a határpozíció azonban nem csak a bevételre van jótékony hatással. Az alábbiakban megpróbálok tényszerűen megfogalmazni néhány olyan állítást, amely hozzájárulhat a film sikeréhez. Először is érdemes megemlíteni, hogy a Zsivány Egyesnek kétségtelenül Az ébredő Erő készítette elő a terepet. Valószínűleg az utóbbitól várt horizontnyitás (az újrateatralizálás sokak szerint nem társult kellőképpen a történet innovációjával, ami nem feltétlenül baj, persze) az előbbire már jellemző: az űropera kelléktárát a military sci-fi felől rendezi át. Illetve a multikulturális jelleg itt is megfigyelhető, ahogy a főszereplő szintén hölgy (még ha Daisy Ridley alakítását nem is közelíti meg Felicity Jones játéka, hiányérzetet azonban mégsem kelt). A szereposztás kapcsán feltétlenül meg kell jegyeznünk viszont, hogy az egyik kulcsszerepet arra a Mads Mikkelsenre bízták, aki az európai filmipar egyik legmegbízhatóbban teljesítő egyénisége. Ez telitalálat. (Nem kisebb dolog múlik rajta, mint a Halálcsillagba épített hibáért „felelős” karakter tökéletesen hiteles alakítása, ami mindjárt az első jelenetben nyilvánvaló.)
Ha már szóba került, maradjunk egy picit az első jelenetnél. A film elején nem a kultikus, dőlt betűs szöveg úszik be a képbe, hanem egy komplett jelenetet kapunk, amely megalapozza a családtörténetet. A jelenet az említett Mikkelsenre épül (remekbeszabottak a közelképek), illetve a széthulló család motívuma elindítja a főszereplőt kalandos útján, amely az apa keresésével társul. Ugyanakkor maga a történet egy másik film kezdőjelenetének, pontosabban egy fontos szöveghelynek a kiterjesztéseként nézhető. Ez a szövegrész így hangzik: „Javában dúl a polgárháború. Titkos támaszpontjukról a felkelők először hajtottak végre sikeres támadást a gonosz Galaktikus Birodalom ellen. Az ütközet során hírszerzőik megkaparintották a Birodalom csodafegyverének titkos terveit.” A Zsivány Egyes a szóban forgó ütközetről szóló háborús film. Egy csomó jó karakterrel, akik életüket áldozzák a Halálcsillag tervrajzának megszerzéséért.
A történetvezetés kiváló arányérzékről tanúskodik. A három harmad közül az utolsó egy többfrontos ütközet, amely beletorkollik az első Star Wars film, az Egy új remény kezdetébe. Túlzás nélkül állítható, hogy az utolsó két percért (is) érdemes megnézni a Zsivány Egyest. Darth Vader elképesztő módon akciózik, Leia hercegnő indulása pedig egybeesik a Star Wars univerzum születési pillanatával, ily módon több mint nosztalgia. A sok utalás persze összefűzi a Zsivány Egyest a másik családi sagával, a Skywalker család történetével, de ezek kibogozása nélkül is működik a sztori.
Mindemellett a film legnagyobb erénye véleményem szerint az, hogy mentes az idealizálástól, és éppen ez által kínálja fel a nézőnek a Star Wars univerzumhoz való hozzáférés új aspektusát. Mese helyett a mi világunkra is emlékeztető megoldásokkal (pl. széthúzás, terror) a Zsivány Egyes felnyitja a szóban forgó világ horizontját. Giacchino penge zenéje – amelyet rekordidő alatt rakott össze – csak hab a fekete tortán.
H. Nagy Péter
