Iain M. Banks: Hidrogén szonáta
Banks Kultúra-regényei 25 éven keresztül tartották mozgásban az űropera műfaját. „A Kultúra civilizációs gyűjtőfogalom – írja a szerző A Kultúráról dióhéjban c. esszéjében –; hét-nyolc űrutazó humanoid faj laza szövetségét értjük alatta, amelyet nagyjából kilencezer évvel ezelőtt hoztak létre.” A helyszín a mi galaxisunk, de annak egy élettel teli, fiktív változata. A Kultúrában a genetikai manipulációnak köszönhetően a humanoid alfajok számos változata jött létre, illetve kialakult a gépi intelligencia, az MI-k közössége is. A kultúrabeli hadihajók önálló személyiséggel rendelkező lények, Elméik a hajótesteket irányító agyakként foghatók fel. A Kultúra legnagyobb csillaghajói az ún. rendszerhajók. „Olyanok – írja Banks –, mint a Kultúra – kicsiben. Amit a Kultúra tud, azt egy RH is tudja; amit a Kultúrában meg lehet csinálni, azt egy RH fedélzetén is meg lehet csinálni. Mind információs, mind technológiai szempontból azonosak, sőt egyenértékűek a civilizációval, amely kitermelte őket; mintha a Kultúra tökéletes fraktállenyomatai volnának.” A kultúrabeliek a természetes bolygófelszínek helyett orbitálokon (műbolygókon), űrhajókon és különféle mobil élőhelyeken élnek. Kábé ez a háttér.
A galaxis persze elég nagy ahhoz, hogy mindig legyen benne valami gubanc. Banks a Kultúra-regényeiben olyan ötletgyárat működtet, melynek legfőbb jellemzője az irónia. Sánta Szilárd tehát joggal jegyzi meg Mesterséges horizontok c. könyvében, hogy Banks keze nyomán az űropera új változata született meg, melyben a játékosság dominál. „Mindaz – írja a popkultúrakutató –, ami társadalmunkban heves viták tárgyát képezi, legyen szó faji, nemi stb. egyéb elnyomásról, Banks sci-fi regényeinek világában már egy »poszt« állapotban leledzenek.” A posztmodern űroperák poétikájának pedig a szó- és nyelvjátékok fontos rétegét képezik, amire Sánta Szilárd szerint az Elmék és az űrhajók nevei, illetve az MI-k kommunikációja hozható példaként. Így igaz, Banks nyelvi teljesítménye valószínűleg egyedülálló a sci-fi történetében. Hidrogén szonáta c. művében például ilyen elnevezései vannak a rendszerhajóknak: Kisebb eltérések előfordulhatnak, Felültetési rend, Digitális mosási címke a világ szövetén, Közlekedő edény, Neked ez tiszta? és így tovább.
A Hidrogén szonáta Banks utolsó Kultúra-regénye. A történet egy olyan probléma körül bonyolódik, melynek felderítése visszavezet a Kultúra alapításának idejébe. A kutatás célja egy civilizációk közti kapcsolatrendszer feltárása, amely mögött egy kulturális átverés, egy pszichológiai kísérlet áll, és amely összefügg a vallási iratok érvényességének megkérdőjelezésével (a részleteket itt elhallgatjuk, de nagy poénról van szó). Eközben a küldetést teljesítő főhős próbálja eljátszani az ún. Hidrogén szonátát, melyhez egy különleges hangszer és négy kéz szükséges, ezért az csak a testmanipulációs technológia fejlődése után lehetséges. (Főhősünknek sikerül…) Nos, a Banks-regények megjelenése Magyarországon az Agave kiadónak köszönhető. A Hidrogén szonáta borítóján az áll, hogy „Az egyik legjobb Kultúra-regény” – ez azonban itt szinte felesleges észrevétel, mert – nem túlzás – mindegyik jó. Banks maradandót alkotott. (H. Nagy Péter)