Kövess minket Facebookon is!

Friss topikok

Címkék

A. F. Brady (1) Aaron Sorkin (1) Ada (1) Adam Sandler (1) Adrian Tchaikovsky (1) agave (146) ajánló (61) Alma Katsu (1) Álomdalok (1) Anthony ONeill (1) artpop (3) Assassin’s Creed Odisszea (1) Átváltozás (1) Az éjszaka fénye (1) Az erő nyomában (1) Az illusztrált ember (1) Az Intézet (1) Az ír (1) Az obeliszkkapu (1) Az ötödik évszak (1) Az utolsó tréfa (1) A chicagói 7-ek tárgyalása (1) A dilemma (1) A halálmegvető (1) A két pápa (1) A Kimenekítés (1) A kívülálló (1) A Kreml jelöltje (1) A láthatatlan ember (1) A megtört föld (1) A negyedik majom (1) A rettenthetetlen (1) A sötétség kora (1) A sötét oldal (1) B. A. Paris (1) Bábel fiai (1) bacigalupi (2) Beren és Lúthien (1) Bob Dylan (1) Bong Joon Ho (1) brandon hackett (6) Brandon Hackett (1) Catherynne M. Valente (1) Cavan Scott (1) Christopher Nolan (1) Christopher Tolkien (1) Cixin Liu (1) Csillagok háborúja (1) Csongrádi Ábel (1) Dacre Stoker - J. D. Barker (1) Daniel José Older (1) Dan Simmons (2) Dark (1) David Fincher (1) DC (1) Delilah S. Dawson (1) Dennis Lehane (1) dialógus (1) dick (9) Doctor Strange (1) Don Winslow (1) Dooku az elveszett jedi (1) Dracul (1) Drew Williams (1) Eduardo Sacheri (1) Ed McDonald (3) Éhség (1) Éjvadászok (1) Elan Mastai (1) Eldobható testek (1) Elektronikus állam (1) Élősködők (1) Emelkedés (1) Eminem (1) Ericson Core (1) ernest cline (2) escher (1) évértékelő (3) Ezüst Félhold Blues (1) Feleségem (1) Fiatal Írok Tábora (1) GABO SFF (5) gaga (12) Game of Thrones (1) Gáspár András (1) Gazdátlan csillagok (1) George R. R. Martin (4) giger (1) Gombaszögi Nyári Tábor (4) Gordon Doherty (1) Gőzkorszak. Pavane (1) graffiti (4) Graham Moore (1) Guy Ritchie (1) H. Nagy Péter (1) Harley Quinn (1) Harriet (1) Helen Keen (1) Hibridek (1) hírek (8) Hölderlin (1) Homérosz (1) Horgonyhely (1) Időugrás a Marson (1) Iliász (1) Ílion (1) In memoriam (1) Irha és bőr (2) író-olvasó (3) J. D. Barker (1) J. R. R. Tolkien (1) Jason Matthews (2) Jeff VanderMeer (4) Jiří Menzel (1) John Le Carré (1) John le Carré (1) John Scalzi (1) Jojo Nyuszi (1) Joseph Staten (1) kaku (1) kalligram (1) Karanténkultúra és járványvilág (1) Kárhozat (1) Keith Roberts (1) Ken Liu (1) Kevin Shinick (1) Kilégzés és más novellák (1) Kim Stanley Robinson (1) koncert (1) könybemutató (1) könyvbemutató (9) Koréliai Hajsza (1) krimipályázat (1) kultúrkorzó (4) kurzweil (1) lady gaga (2) Láthatatlan bolygók (1) Leigh Whannell (1) Lenn a sivár Földön (1) Lőrinczy Judit (1) Lovecraft földjén (1) Lúzerek éjszakája (1) madonna (1) Mank (1) Martin Scorcese (1) Matt Ruff (1) mediawave (1) Médiumközi relációk (1) Mel Gibson (1) Michael J. Martinez (1) moskát anita (5) Mulan 2020 (1) N. K. Jemisin (3) Nabokov (1) neal stephenson (2) Neil Gaiman (4) Németh Zoltán (2) Nnedi Okorafor (1) Nobel-díj (1) Octavia E. Butler (3) opus (20) Palmer Eldritch három stigmája (1) Paolo Bacigalupi (2) partitúra (1) Philip K. Dick (6) Pierce Brown (2) Piranesi (1) Pókfény (1) Prae (1) prae (5) Próza Nostra (1) Quentin Tarantino (1) Rae Carson (1) Ragadozó madarak (1) Ray Bradbury (1) rég várt (2) Rian Johnson (1) Richard Morgan (1) Samantha Downing (1) Sam Hargrave (1) sandman (1) sci-fi (1) Scott Westerfeld (1) simmons (1) Simon Stålenhag (1) star wars (12) Star Wars - A végső dobás (1) Star Wars Canto Bight (1) Star Wars Phasma (1) Stephen Hawking (1) Stephen King (4) Susanna Clarke (1) szeminárium (33) szimpózium (22) szingularitás (1) SZMIT (1) Taika Waititi (1) Ted Chiang (1) Tenet (1) The Last of Us Part II (1) The Science of... (1) The West Wing (1) Thomas A. Szlezák (1) Togo (1) Tom Sweterlitsch (1) Tőrbe ejtve (1) Trónok harca (1) true detective (1) Ubik (1) Uncut Gems (1) Úriemberek (1) Űrlottó (1) Űropera (1) Vakság (1) Végítélet (1) Vének történetei és más írások (1) világépítés (1) Világok Találkozása (1) vizualitás (3) Volt egyszer egy… Hollywood (1) Vörös Veréb (1) Westworld (1) Zachary Mason (1) Címkefelhő

Pete Docter és a Pixar: Soul

hannlec 2021.01.12. 16:39

2020 egy nagyon gyenge év volt. Nem elég, hogy a filmek javarészét áttették a következő évre, még az a kevés, amit kaptunk is inkább csalódást keltett bennünk. A Soul, vagy ahogy a magyar cím diktálja, Lelki ismeretek (mert a Lélek az túl unalmas az otthoni forgalmazók számára), már az év első felében megjelent volna, ha a járvány nem szól közbe. Sok keserves gondolkodás után, az év utolsó hetére mégiscsak sikerült bepréselni, hogy még indulhasson az idei Oscaron. Mi ennek jobban nem is örülhetnénk, ugyanis a Soul az idei év tán legjobb filmje, és ez nemcsak az animációs filmek keretén belülre vonatkozik, hanem az év összes filmjére zsánertől függetlenül.

 

Négy mestermű után (Szörny Rt., Fel!, Agymanók, Soul) a rendezőt, Pete Doctert kriminális lenne nem megemlíteni, hiszen ha így folytatja, simán akár egy Miyazaki-féle félisten mellett találhatja magát pár éven belül, valahol fent a fellegekben, némán meditálva egy puha felhőn. A Ghibli említése nem véletlen, ugyanis a világ tán két legjobb animációs stúdiójáról beszélünk, akik ráadásul rengeteg dologban hasonlítanak is egymásra. Ilyen például az is, hogy a fantáziát és annak végtelenségig szerteágazó kapacitását használva mesélnek el történeteket, melyek az utolsó szálig emberiek. A történet középpontjában mindig egy ember és annak bensője áll. Személye legrejtettebb sarkaiba nyerünk betekintést, olyan helyekre, melyek minden ember számára ismertek még akkor is, ha önmaguk nincsenek is tisztában vele. Csupán érzik. Valami ilyesmi a Pixar és a Ghibli is. Sokszor nem látni kell, hanem érezni. Egyetemlegességüknek hála, minden ember átérzi a karaktereket rasszuktól, vagy vallásuktól függetlenül. Mindössze a prezentálás más a kettőben. Míg Miyazakiék a tradicionális Japán narratívát használják történetük elmesélésére, addig a Pixar csapat a bevált hollywoodi narratívát alkalmazza, mely pörgősebb és többször alkalmazza a humort.

 

soul.jpg

Kevés negatívum van ebben a filmben. Néhány logikai baki feltűnhet majd, de egyik sem olyan komoly, hogy rontana az élményen. A film elképesztően gyorsan kezd. Az első húsz percben nincs megállás, és volt is aggodalom arra nézve, hogy az egész egy gyors keszekuszaság lesz, melyben nem lesz idő semmire, mert haladni kell a történettel. Szerencsére a történet egy bizonyos ponton lelassul, és sikerül elmélyülnünk a szereplőkben. Ezeket leszámítva kevés olyan dolog van, amibe bele lehetne kötni, és abba se nagyon akaródzik, mert az összképen nem ront. Nagyon fontos része a filmnek a zene, melyre a Soul cím is utalhat, bár főhősünk jazz-zenész. A történetben főhősünket egy szerencsétlen baleset éri épp élete legnagyobb dobása előtt, és lelkének meg kell találnia a visszautat a földre, mielőtt még túl késő. Külön dicséretet érdemel a film, amiért eredeti dallamokat tud felsorakoztatni. Ehhez Trent Reznor és Atticus Ross párosa járult hozzá Jon Batiste segítségével, aki jazz-számokat komponált a film számára. Nem idegen a Pixartól az, hogy a zenéket belekomponálja a narratívába. Tulajdonképpen az egyik névjegyüknek is mondható. A szereplőknek olyan színészek kölcsönözték a hangjaikat, mint Jamie Foxx, Tina Fey, Daveed Diggs, Graham Norton, vagy épp Richard Ayoade. Minden egyes hang kiválóan illik a karakteréhez, és nem túlzás azt mondani, hogy az egyik legkiemelkedőbb hangjátékkal rendelkezik a Soul az utóbbi évekből.

 

Minden pozitívuma ellenére, a legkiemelkedőbb pontja a filmnek mégiscsak az egyedisége. Manapság ritkán látunk olyan filmet, amiben annyi egyedi ötlet lenne elszórva, mint ebben. A film nagyon érdekes témákat feszeget. A végzet koncepcióját, az emberi álmokat, a mindennapi élet monotonitását és az emberi személyiséget. Ilyen témákhoz nagyon nehéz úgy hozzányúlni, hogy ne valami teljesen elvont, végtelennek tűnő, filmnek nem nevezhető valamit kapjunk, mely körülbelül annyira lehet érdekes, mint azt nézni, hogyan szárad a festék a falon. Olyan időkben, amikben ennyi ember éli elzártan az életét a négy fal között, álmaikban ábrándozva nap mint nap, ez a film tán az egyik legfontosabb is a jelen kor felhozatalából.

 

Egy elképesztően pozitív, elgondolkodtató film lett a Soul, amely nem csak gyerekek számára készült. Egyedi világa, ötletei, karakterei képesek arra, hogy még a leglaikusabb nézőket is behúzzák fantáziadús világukba. Vannak filmek, melyek megutáltatják velünk az emberiséget, és vannak azok, melyek után örülni fogunk annak, hogy itt vagyunk ezen a földön és élünk, még akkor is, ha az élet nem mindig könnyű. A Soul az utóbbi csoportba tartozik. Az egyetlen elkeserítő dolog ebben a filmben az, hogy vége lett, és most újabb két-háromévnyi várakozás következik, melynek elmúltával majd remélhetőleg újra kapunk egy zseniális Pixar művet. „Addig pedig, Pixar Studios, a végtelenbe és tovább!” (Tóth Márk)

Címkék: Pixar: Soul

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://mapopkult.blog.hu/api/trackback/id/tr6016386044

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása