Kövess minket Facebookon is!

Friss topikok

Az ifjúsági akció-SF mint újraírás, gőzpunk és aktualitás

greyjoy 2018.11.25. 08:38

Jól működő, akciódús vagy háborús ifjúsági regényt írni nem könnyű. Bizonyos műfajok viszont közelebb állnak a fiatalabb korosztályhoz. Orson Scott Card Ender árnyéka c. sci-fijéhez írt egy előszót, melyben arról tudósít, hogy a Végjáték, amelynek középpontjában egy idegen faj elleni háborúra való felkészülés áll – bár nem ifjúsági regénynek szánta – népszerű lett az iskoláskorúak körében, és sok tanár is bevonta az oktatásba.

Félreértésekhez vezethet viszont, ha az ifjúsági regények kapcsán reflektálatlanul marad ez az olvasási dilemma. Például Gárdonyi Géza műveivel is az történt, hogy bár ifjúsági olvasmányokként kerültek be a köztudatba, mégsem ilyen alkotásnak készültek. Itt azonban arról van szó, hogy ha a téma érdekessége kivívja is az érdeklődést egy ideig, a befogadás műfajilag áthelyezi, és művészileg leértékeli az alkotást, mivel a kérdésfelvetése és a nyelvi megalkotottsága elavult. Rengeteg olyan mű létezik viszont, melyek az ifjúság körében eleve sikert arattak (vagyis innen nézve nem mentek át a leértékelődési folyamaton). Az SF műfajtömbjén belül is sok ilyen akad (a Harry Potter-sorozattól kezdve a Sötét anyag- vagy a Leviatán-trilógián át Az éhezők viadaláig), ezek ugyanis jócskán megmozgatják és fejlesztik a képzelőerőt (korosztálytól függetlenül). Az alábbiakban álljon itt három Locus-díjas, tehát az olvasóközönség által nagyra értékelt példa az intellektuális hadszíntérről.

gaiman_t.jpg

Neil Gaiman A temető könyve c. regénye minden idők egyik leghíresebb gyerektörténetének, A dzsungel könyvének a szabad újraírása, de a Kipling-mű nélkül is tökéletesen működik. A történet egy árván maradt kisfiúról szól, aki a temetőben talál otthonra és támogatókra: szellemek nevelik fel. A temetőben persze számtalan veszély leselkedik rá (a domb alatt az Indigóember, a kapu mögött egy vámpírváros és egy különös lény, a szlír), ugyanakkor – mint hamar kiderül – mégsem olyan vészjósló a hely, amilyennek látszik. A főhős sok-sok kaland után sikeresen visszatérhet az igazi életbe, s mivel ezt éppen a temetőbeliek által közvetített tapasztalatoknak köszönhetően teszi, Gaiman műve másodlagos értelemben arról is szól, hogy a kísértethistóriák, a vámpírtörténetek stb. is lehetnek nevelő hatásúak.

westerfeld.jpg

Témánk szempontjából kiemelendő műfaj az ifjúsági steampunk. Scott Westerfeld Leviatán-trilógiája (Leviatán, Behemót, Góliát) alternatív történelemben játszódik, melyben Darwin már fölfedezte a DNS-t, sőt új fajok alkotására is lehetőség nyílt. Másrészt a technológia is a miénktől eltérően fejlődött, a hadiipar lábakon járó gépeken alapszik. A Nagy Háború 1914-ben a darwinisták és a barkácsok között robban ki, az események középpontjában a fiatal trónörökös áll, a meggyilkolt Ferenc Ferdinánd fia, Sándor herceg. Westerfeld joggal hangsúlyozta műve kapcsán, hogy az legalább annyira szól a lehetséges jövőkről, mint az alternatív múltról. „Előrevetít egy olyan kort – írja a Leviatán tömör utószavában –, amelyben a gépek élőlényekre fognak hasonlítani, az élőlényeket pedig úgy gyártják majd, mint a gépeket.” Felsorolni is hosszadalmas lenne, hogy Westerfeld kitűnő trilógiája milyen kérdések megbeszélésére alkalmas a genetikától a politikán át a fikció természetéig.

bacigalupi_h.jpg

A jövőben játszódik Paolo Bacigalupi Hajóbontók c. regénye, amelynek nem valamilyen tudományos-technológiai kérdés előrevetítése, hanem az olajválság a kiindulópontja. A címszereplők a Mexikói-öböl partjainál abból élnek, hogy a megfeneklett olajszállító tartályhajókat alkotórészeikre bontják, s ezeket újrahasznosítják. Egy kamasz fiú a hurrikánt követően egy léket kapott luxushajóra bukkan; ezzel választás elé kerül: kifossza a hajót, vagy megmentse a túlélőjét? A fiú az utóbbi mellett dönt, és ezzel kezdetét veszi az akciósorozat, amely végül megváltoztatja a hajóbontók életét. A regény eközben olyan értékszempontokat jár körül, melyek nagyban elősegíthetik az ifjúsági olvasók önértését. Ugyanakkor mindez olyan jövőben játszódik, melyben az egyes régiók között óriási szakadékok tátongnak, a regény legfőbb kérdése pedig éppen az, hogy áthidalható-e az ilyen szakadék, és ha igen, hogyan. Mindez visszavezet korunk egyik globális dilemmájához, ezért Bacigalupi regényének is ott a helye a legaktuálisabb ifjúsági regények között.

Tehát a sci-fi és társai élő kérdések és identitásminták sokaságát közvetítik az ifjúságnak. Tanárként pláne érdemes erre a tendenciára odafigyelni. (H. Nagy Péter)

 

Címkék: agave Neil Gaiman Scott Westerfeld Paolo Bacigalupi

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://mapopkult.blog.hu/api/trackback/id/tr6914391648

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.