Caleb Carr: A halál angyala
Eleged van a túlbonyolított, nézőpontok és tér-időmomentumok közt ugra-bugráló irodalmi alkotásokból? Kifárasztanak az olyan művek, amelyekben néha azt sem tudod, ki beszél és mikor? Averziót érzel a hosszas spekulációval járó kikövetkeztetést igénylő, elhallgatásokon alapuló történetvezetéssel szemben? Unalomig csüggesztőleg hat rád a minden mélységet mellőző akció- és kalandhalmozás, de az izgalmak hiánya sem ínyedre való? Ha a válaszod ezekre a kérdésekre igen, akkor íme, itt a megoldás! Caleb Carr regénye lineáris cselekményvezetéssel és dús részletgazdagsággal vonja bele olvasóit egy izgalmas történetbe.
A halál angyala az 1896-os New Yorkba kalauzolja olvasóit, ahol egy riporter, egy pszichiáter, két nyomozó és egy rendőrnő igyekszik kinyomozni, ki állhat a brutális gyermekgyilkosságok hátterében. A történetet az újságíró, John Shuyler Moore elmesélésében ismerjük meg, aki mesteri alapossággal jár el három szempontból is. Egyrészt valódi mélységeiben láttatja velünk a fő- és mellékszereplőket egyaránt, így valódi érzelmeket tud belőlünk kiváltani egy-egy, szinte már baráti szinten megismert karakter öröme vagy balsorsa.
Másrészt John a nyomozás folyamatát olyan részletességgel mutatja be, hogy a regény korának technológiai, pszichológiai és jogi lehetőségeibe is betekintést nyerhetünk. Izgalmas az, ahogy a gyilkos profilját akkori, kezdetleges módszerekkel igyekeznek kidolgozni. Emellett engem, személy szerint megörvendeztettek azok a Laszlo Kreizler, a lengyel származású pszichiáter által kezdeményezett párbeszédek, melyekben a hőseink az őrület valódi mibenlétét, fizikai vagy lelki mivoltát próbálták megragadni.
A harmadik dolog, melyben szerintem ez a regény párját ritkító, az, hogy a 19. század végének Amerikájáról, a politikai harcokról (Theodore Roosevelt is karakterként szerepel), a korrupcióról, a nagyvárosi életről, a migránshelyzet és az alacsony szociális réteg viszontagságairól olyan átfogó képet nyújt, hogy Balzac is megemelhetné a kalapját! Emellett pedig ki kell emelnem azt, hogy a sok részlet beemelése ellenére az ügyes ütemezésnek hála egyáltalán nem unalmas ez a mű. Sőt! Ritkaság, hogy egy regény merne olyan témákhoz nyúlni, mint a nyomor szülte gyermekprostitúció.
Tehát, vágysz egy olyan regényre, amely visszarepít a múltba, megmutatja annak gazdag árnyalatskáláját, miközben belehúz egy izgalmas, forgatagos történetbe? Szeretnél betekintést nyerni egy őrült elméjébe úgy, hogy közben egy fiktív újságíró választékos stílusát és történetvezetési bravúrjait élvezheted? Igen? Akkor Caleb Carr A halál angyala című regénye csak rád vár. (Juhász Kornélia)
