Kövess minket Facebookon is!

Friss topikok

Címkék

Adam Sandler (1) Adrian Tchaikovsky (1) agave (138) ajánló (61) Álomdalok (1) artpop (3) Assassin’s Creed Odisszea (1) Átváltozás (1) Az illusztrált ember (1) Az ír (1) Az obeliszkkapu (1) Az ötödik évszak (1) Az utolsó tréfa (1) A Kreml jelöltje (1) A láthatatlan ember (1) A megtört föld (1) A negyedik majom (1) Bábel fiai (1) bacigalupi (2) Beren és Lúthien (1) Bob Dylan (1) Bong Joon Ho (1) brandon hackett (6) Catherynne M. Valente (1) Christopher Tolkien (1) Cixin Liu (1) Csillagok háborúja (1) Dacre Stoker - J. D. Barker (1) Daniel José Older (1) Dan Simmons (1) DC (1) Delilah S. Dawson (1) Dennis Lehane (1) dick (9) Don Winslow (1) Dracul (1) Ed McDonald (3) Éjvadászok (1) Elan Mastai (1) Élősködők (1) ernest cline (2) escher (1) évértékelő (3) Ezüst Félhold Blues (1) Feleségem (1) Fiatal Írok Tábora (1) GABO SFF (5) gaga (12) Game of Thrones (1) Gáspár András (1) George R. R. Martin (4) giger (1) Gombaszögi Nyári Tábor (4) Gordon Doherty (1) Gőzkorszak. Pavane (1) graffiti (4) Guy Ritchie (1) Harley Quinn (1) Harriet (1) Helen Keen (1) Hibridek (1) hírek (8) Horgonyhely (1) Időugrás a Marson (1) In memoriam (1) Irha és bőr (2) író-olvasó (3) J. D. Barker (1) J. R. R. Tolkien (1) Jason Matthews (2) Jeff VanderMeer (4) John Le Carré (1) John le Carré (1) John Scalzi (1) Jojo Nyuszi (1) Joseph Staten (1) kaku (1) kalligram (1) Kárhozat (1) Keith Roberts (1) Ken Liu (1) Kilégzés és más novellák (1) Kim Stanley Robinson (1) koncert (1) könybemutató (1) könyvbemutató (9) Koréliai Hajsza (1) krimipályázat (1) kultúrkorzó (4) kurzweil (1) lady gaga (2) Láthatatlan bolygók (1) Leigh Whannell (1) Lenn a sivár Földön (1) Lőrinczy Judit (1) madonna (1) Martin Scorcese (1) mediawave (1) Médiumközi relációk (1) Michael J. Martinez (1) moskát anita (5) N. K. Jemisin (3) neal stephenson (2) Neil Gaiman (4) Németh Zoltán (2) Nobel-díj (1) Octavia E. Butler (3) opus (20) Paolo Bacigalupi (2) partitúra (1) Philip K. Dick (4) Pierce Brown (1) Pókfény (1) Prae (1) prae (5) Próza Nostra (1) Rae Carson (1) Ragadozó madarak (1) Ray Bradbury (1) rég várt (2) Richard Morgan (1) Samantha Downing (1) sandman (1) sci-fi (1) Scott Westerfeld (1) simmons (1) star wars (10) Star Wars - A végső dobás (1) Star Wars Canto Bight (1) Star Wars Phasma (1) Stephen Hawking (1) szeminárium (33) szimpózium (22) szingularitás (1) SZMIT (1) Taika Waititi (1) Ted Chiang (1) The Science of... (1) Tom Sweterlitsch (1) Trónok harca (1) true detective (1) Ubik (1) Uncut Gems (1) Úriemberek (1) Űropera (1) Vének történetei és más írások (1) világépítés (1) Világok Találkozása (1) vizualitás (3) Vörös Veréb (1) Zachary Mason (1) Címkefelhő

Irány a peremkultúra mélye

greyjoy 2014.10.19. 23:04

(Baka L. Patrik írása. Megjelent: Új Szó, 2014. október 18.)

 A populáris kultúra vizuális aspektusai címmel megtartotta második szimpóziumát az MA PKK.

(…)

king_1.jpg

A történelem az élet tanítómestere?

A múlt arra van, hogy tanuljunk belőle, és mégsem sikerül – ezzel a gondolattal indított L. Varga Péter, aki A történelem „érzéki képei” – trauma és fikció a Kennedy-merénylet és a Ceauşescu-kivégzés megjelenítéseiben címmel tartotta meg előadását. A kutató a történelmi események kapcsán arra a kérdésre kereste a választ, miként lehet egy, már lezárult és elmúlt eseményt érzékivé, kvázi számunkra is meg- és átélhetővé tenni? A történészi, értékelő szaknyelv ehhez bizonyosan nem elegendő. A korabeli fotók, esetleg videó felvételek azonban már közelebb vihetnek bennünket az átéléshez. A matériával való érintkezés útján ugyanis egy tapasztalat előtti stádiumba kerülünk, hiszen a leíró narratíva helyett a tárgykörnyezet tanulmányozása és érzékelése hívja elő bennünk az adott kor érzésvilágát.

L. Varga ezután hozta játékba korunk egyik legolvasottabb populáris szerzője, Stephen King nemrég megjelent, 11/22/63 című regényét, melyben a főszereplőnek az a feladata, hogy megakadályozza a Kennedy elnök ellen elkövetett merényletet, hiszen az számos, negatív hatással van a jövőre. A főhős időutazást hajt végre a jelenből, azaz úgy szembesül Kennedy korával, hogy közben ismeri a jövőt. A regény lapjain így feszül egymásnak a múltról alkotott narratíva és a konkrétan benne való lét. A főhős a jövő tudatában ott is fenyegetettséget érzékel, ahol a kor tapasztalatai alapján biztosan nem fedezne fel hasonlót. Mondhatni, jeleket keres, és mindent a merénylettel hoz kapcsolatba. A tér indokolatlanul baljóslatúvá válik, és az emberek is emiatt torzulnak.

Az előadás második felében Szőcs Petra A kivégzés című kisfilmjével foglalkoztunk, melynek gyermekszereplői a szülők múltelfojtása miatt kívül maradtak Ceauşescu diktátori működésének korán, az őket körülvevő történéseket sem hozzák azzal kapcsolatba, noha a kötődések evidensek volnának. A múlt tapasztalatával nem rendelkező gyerekek a kisfilmben újrajátsszák a kivégzést. Úgy helyezkednek vissza a történelembe, hogy az alapvető információkról sincs tudomásuk, szemben a környezetükkel. (Viszonyításként idézzük fel itt ismét King karakterét, aki úgy szembesül a történelemmel, hogy a környezetéhez képest többletinformációval bír.) A múlttal való objektív, érzelmi érintkezés tehát, amennyiben azt a jelenből kívánjuk elkövetni, semelyik felkínált megoldás szerint sem egyszerű, és még kevésbé nem biztos, hogy sikeres lehet.

 annihilation.jpg

A racionalitás felfüggesztése

Sz. Molnár Szilvia előadása a peremműfajok két markáns eljárására, a világ- és a látványvilág-építés jelenségeire összpontosított, Az X-Térség látványvilága Jeff VanderMeer Déli Végek-trilógiájában címmel. Az előadás alapvetően az első, Expedíció című kötet fő kérdésére hívta fel a figyelmet: miként is reagál az ember, amikor az idegenséggel találkozik, az ilyen helyzetek ugyanis önmagunk megismerésében is egészen új dimenziókat nyitnak. Mivel a kötetben megjelenő fenyegetés végig ismeretlen marad, a Déli Végek horrorként aposztrofálható, hiszen az X-térségről nem tudni, mikor, ki által és hogyan jött létre. Első ránézésre ismerős, idilli, utópisztikus világ tárul elénk, de idővel kiderül, hogy az emberi ok-okozatiság ott működésképtelen. Az X-térség lényei folyamatosan változnak, együtt az univerzumukkal. Az alakok betöltik a teret, terjednek, mindenütt ott vannak, változtatják a halmazállapotukat. Leginkább olyanok, mint a szürrealista festők lényábrázolásai. Az állandó külső felfüggesztése, a be-becsúszó anomáliák s a főszereplő szűk látótere tovább erősíti a feszengő érzést, de ahogy a világ hatására benne is változás kezdődik, a közeg is mind megismerhetőbbé válik. A Földön az ember tesz mindent emberivé, míg az X-térségben a természet integrál magába mindent. És kiderül: az idegenség megértése megfigyeléssel inkább elérhető, mint ha a sajátosságokat az emberi racionalitás mentén kívánnánk megmagyarázni. 

mapsmania.png

Egy más univerzum térképe

Az alap hipotézis, melynek mentén Keserű József felépítette a Térképek a fantasy-irodalomban című előadását, az volt, hogy az emlegetett műfajt a különleges fajok és a cselekmény jellegzetes jegyein túl alapvetően az különbözteti meg a többitől, hogy hatalmas hangsúlyt helyez a háttérvilág bemutatására. A fantasyben – és több más spekulatív fikciós műfajban – a miénktől eltérő világ bontakozhat ki, saját földrajzzal, történelemmel, mitológiával. A megatextus beszűrődése ezekben a történetekben folyamatos, és a világot befolyásoló tényező is egyben, amely sokszor nagyobb olvasói érdeklődésre tarthat számot, mint a központi cselekmény maga. Az ilyen műveket olvasva mozaikszerűen rakjuk össze az univerzumot, melyben úgy mozgunk mi is a karakterekkel, mint egy párhuzamos világban.

A fantasy-könyvekben gyakorta beillesztett térképek egyfajta materiális hozzáférést is lehetővé tesznek az adott világhoz. Irodalmi művekbe helyezett térképekkel legelőször Danténál, Morusnál, valamint a Biblia egyes kiadásainál találkozhattunk, a kérdést azonban, hogy mára alapvetően melyik műfajt is jellemzik, igen nehéz megválaszolni. Az biztos, hogy fiktív világoknál a térképek nagyban segíthetik a tájékozódást (Dmitry Glukhovsky: Metró 2033), de akár az olvasó önálló kalandozását is lehetővé tehetik az adott univerzumban (szerepjátékok). A térképek az egyes történetek részeivé válhatnak (J.R.R. Tolkien: A hobbit), és érzékeltethetik az idő múlását is, hiszen ezer év elteltével ugyanaz a világ egészen másként festhet (J.R.R. Tolkien: Szilmarilok). A térképek tehát lehetővé teszik, hogy még jobban belehelyezkedjünk az egyes világokba, s amint arra Keserű is rámutatott, a térképolvasás a világ felfedezésével is analógiákat mutat. 

vallejo-pic05.jpg

A maszkulinitás diadala és vége

Hegedűs Norbert Fantasztikum és festészet – Boris Vallejo művészete című előadása korunk legelismertebb fantasy-festőjének a munkásságát tárgyalta. Vallejo alapvetően a kidolgozott emberi test dinamikus ábrázolására koncentrál, heroikus fantasy-környezetekben. Noha a művész eleinte reklámcégeknek készített plakátokat (Nike, Axe), egyre inkább előtérbe kerültek nála a fő érdeklődési területét tükröző festmények, melyek tizenkettesével, lényegében évente láttak napvilágot, más és más, fantasy-ihletésű naptárakban. Ezeket visszanézve jól nyomon követhető az alkotó fejlődése. Vallejo készítette el egyebek mellett a Tarzan-történetek, a Conan-sorozat és több Asimov-mű borítóját is. Az alkotó egyszer elmesélte, pályája kezdetén, amikor hűtőszekrényeket népszerűsítő plakátokat festett, olyannyira dühbe gurult, hogy a hűtők helyett egy dühöngő barbárt mázolt a vászonra. Mint kiderült, később ez az irányvonal vált számára a leginkább gyümölcsözővé. Vallejo máig először kézzel festi meg a képeit, s csak azután készíti el azok digitalizált változatát és megannyi variánsát, szín-, árnyalat- és háttérváltoztatásokat eszközölve rajtuk. Fényképek alapján dolgozik; mondhatni azokra húzza rá a kívánt univerzum vagy karakter jellegzetességeit.

A szimpózium utolsó előadása A maszkulinitás formái a popkultúrában címet viselte, és lényegében rákapcsolódott a Hegedűs által bemutatott, jórészt maszkulin jellegű Vallejo-életműre. Sánta Szilárd előadásából kiderült, a kidolgozott férfitest filmes ábrázolása az ’50-es években indult útjára, lényegében a posztmodern egyik velejárójaként. Ide tartoznak például a Tarzan-mozik, vagy később az Arnold Schwarzenegger, Mel Gibson és Bruce Willis nevével fémjelzett filmek. Az úgynevezett „men’s studies” már a ’40-es évektől létezik, de a nemek tudományai az ezredfordulóhoz közeledve nyertek csak igazán teret. Mindez nem véletlen, hiszen a férfiasság fogalmának értelmezésében is ugyanekkor álltak be változások. Amíg korábban egyöntetűen a maszkulinitás dominált, innentől kezdve a férfiak feminizálódása vált megfigyelhetővé. A kor művészetében fontos szerep jutott a szembenállások ábrázolásának is. Így jelentek meg egymás mellett a már említett maszkulin és feminin alakokon túl a különböző osztályokba, fajokba sorolható férfiak, az elnyomó és a humoros apák, a fiúk és az apák, az elnyomott férfiak és az elnyomott nők. A korábbi izommozi-korszak után (amely a nőiséget lényegében csak díszletként kezelte) egyre inkább a sérült vagy a feminin férfiak ábrázolása kerül a középpontba. A fantasyk férfiképe is mind nagyobb változáson esett át, hiszen a Vallejo által megfestett alakokat – Conant vagy Tarzant – egyre femininebb külső adottságokkal bíró figurák váltották fel. A maszkulinitástól való folyamatos elmozdulás tehát nemcsak a mindennapjainkra jellemző, hanem a peremkultúra műveit tekintve is igaz.

Ps. Az öt előadást egy oldott hangulatú beszélgetés követte, sok érdemleges hozzászólással. A moderátor H. Nagy Péter volt.

Címkék: vizualitás szimpózium

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://mapopkult.blog.hu/api/trackback/id/tr656809205

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.