Kövess minket Facebookon is!

Friss topikok

2013 – A science fiction és a fantasy éve

greyjoy 2014.01.04. 16:40

2013 nálam a science fiction és a fantasy éve volt. Akárcsak 2012, vagy – feltételezhetően – 2014. Sok jó könyvet olvastam, és akadt néhány egészen kimagasló is. Amint elkezdtem őket sorra venni, kiderült, hogy egy egész listára (sőt kettőre) való van belőlük. Íme, ezek voltak az én legnagyobb sci-fi és fantasy olvasmányélményeim 2013-ban:

king.jpgSF 2013

1. Stephen King: 11/22/63 – Nem SF a szó szoros értelmében, de az időutazás miatt ide soroltam. Ez volt a tavalyi jézuskám, még januárban elolvastam. Kingtől még sosem olvastam rosszat, de talán ez volt eddig a legjobb. Utoljára húszévesen – a Bűn és bűnhődést és az Érzelmek iskoláját olvasva – éreztem ilyen (pozitív) érzelmi felindultságot egy könyv befejezésekor.

2. Alastair Reynolds: Jelenések tere – Ezt is még az év elején olvastam. Emlékszem, a közepe táján kicsit leült a szöveg, de a vége annyira jó volt, hogy a befejezése után olyat csináltam, amit soha korábban: értékeltem egy ötössel a bookline-on.

3. Hannu Rajaniemi: Kvantumtolvaj – Rajaniemi neve is többször szóba került a szemináriumokon, és be kell vallanom, hogy a Kvantumtolvaj nekem nagy kedvencem lett. Igazi nyelvi csemege. Olyan szöveg, amely után napokig Rajaniemi-mondatokban fogalmazol, sőt Rajaniemi-mondatokat álmodsz.

4. China Miéville: Konzulváros – Lassú? Lehet. Vontatott? Kinek, hogy. Nekem nagyon bejött ez a nyelvfilozófiai sci-fi. Mindenképpen újra fogom olvasni hamarosan (akárcsak Rajaniemit).

5. Ian Watson: Inkvizítor – Itt szerettem bele a Warhammer 40K világába. Kétszer is elolvastam, ami ritkán esik meg velem. Watson kellően perverz, és zseniálisan bánik az iróniával. Épp annyit csepegtet belőle, amitől még nem lesz a dolog a komolytalan.

6-7. Orson Scott Card: Végjáték / Ender árnyéka – A Végjáték elolvasását sokáig halogattam. Féltem, hogy csalódás lesz. Nem volt az. Az egyik legjobb sci-fi, amit valaha olvastam. Rögtön utána elolvastam a párhuzamos regényt, az Ender árnyékát is. Az ugyanolyan jó volt.

8. Brandon Hackett: Isten gépei – Nem Az ember könyvét kellett volna annyit reklámoznunk, hanem az Isten gépeit, mert az sokkal jobb regény. Körülbelül hibátlan. Simán hozza bármelyik angolszász SF regény színvonalát. (Hugo-díjat Botondnak!)

9. James S. A. Corey: Leviatán ébredése – Látom, a Térség-könyvekről a februári szimpóziumon is lesz szó. A Leviatán ébredése ígéretes kezdet. Remélem, a folytatás még ennél is jobb lesz.

10. David Brin: Csillagdagály – A Szellemlovasban vettem, bagatell összegért. Megérte. Brin is újraolvasós szerző. Kár, hogy az Uplift-könyvekből nem jelent meg több magyarul. Idénre hirdették a Galaktikánál az Existence-et. Remélem, jövőre kijön.

gemmell.jpgFantasy 2013

1. Mark Lawrence: Tövisek királya – A Tövisek hercege ígéretes volt. A Tövisek királya pazar. (Ha ez a tendencia folytatódik, nem tudom, milyen jelző lesz elegendő a Tövisek császára méltatására.) Lawrence egészen elképesztően jól ír. Más, mint Martin, más, mint Rothfuss. A fejezetek rövidebbek, a cselekmény pörgősebb, a nyelvezet pedig nagyon letisztult. Nem hiába mondják róla: színtiszta szépirodalom.

2. Terry Pratchett: Kisistenek – Pratchett-től idén több könyvet is olvastam, de a Kisistenek annyira jó, hogy..., szóval nagyon jó. Olvassátok el az első oldalát. Szerintem ez a legzseniálisabb első oldal, amit valaha írtak.

3. David Gemmell: Trója – Tudom, ez nem egy könyv, hanem három (vagy négy – attól függően, hogy milyen nyelven olvassuk). És még csak az sem biztos, hogy fantasy. De az biztos, hogy az eddigi legjobb Gemmell. Így újramesélni a trójai háborút! Leesett tőle az állam.

4. Neil Gaiman: Óceán az út végén – Nincs igaza annak, aki azt mondja, vékony, meg hogy egy nap alatt kiolvasható. Ez egy hihetetlenül gazdag könyv, és én több napig lassan, nagyon lassan olvastam. És még többször el fogom. Gaiman sosem okoz csalódást. Korunk klasszikusa.

5. R. A. Salvatore: Az utolsó lépés – Talán egyszer vagy kétszer szakítottam meg az olvasást, mire a könyv végére értem. Ebből a szempontból (is) Gaiman ellentéte. A Drizzt-saga sokadik része. Rajongóknak kötelező. A nem rajongóknak meg nyilván teljesen érdektelen.

6. George R. R. Martin: Varjak lakomája – Martint viszont lassan olvasom. Majdnem olyan lassan, mint ahogyan ír. Pedig sosem untat. Csak hosszú, nagyon hosszú. De ezt persze nem bánom. A Sárkányok táncából a fele még hátravan.

7. Stephen King: Az – Nem fantasy, hanem horror, de mivel horrorlistám nincs, ezért bevettem ide. Alapmű, bár kicsit későn olvastam. Tizenhét évesen kellett volna. Akkor ez lenne a bibliám.

8. Orson Scott Card: A kegyelem ára – Card fantasyja különös könyv. Nem olvastam még csak hasonlót sem. Zavarba ejtő, ez talán a legjobb szó. Nem konzumálásra szánt, mégsem lehet letenni.

9. Jan van den Boomen: Morgena könnyei – Nemrég újraolvastam, úgyhogy ez már kritikai értékelés: nem tökéletes, de iszonyúan hangulatos, és vannak nagyon eltalált részei. Jó a sztori, jók a karakterek, és nem olyan dagályos, mint sok más M.A.G.U.S.

10. Wayne Chapman: Keleti szél – Chapman néha fáraszt, de néha nagyon rá tudok hangolódni. Idén elég sokat olvastam tőle. Talán a Keleti szél javított változata volt a legjobb. Kiforrott. Igazi M.A.G.U.S. csemege.

 (Keserű József)

Címkék: évértékelő

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://mapopkult.blog.hu/api/trackback/id/tr965733000

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.