Kövess minket Facebookon is!

Friss topikok

Beszámoló - Neal Stephenson: Snow Crash (kritikai szeminárium)

greyjoy 2013.11.10. 15:53

snow_crash.jpgNovember első szerdáján a SJE TKK Kari Napok rendezvénysorozat irodalmi előadásainak sorába is bekapcsolódva került megrendezésre az MA Populáris Kultúra Kutatócsoport harmadik szakszemináriuma, melynek témájául a Time magazin által minden idők egyik legjobb angol nyelven írt regényének tartott mű, Neal Stephenson Snow Crash című alkotása szolgált. Míg a két héttel korábban elemzett Bacigalupi-regény, A felhúzhatós lány egyfajta radikális elfordulásként értelmezhető a cyberpunk irányzatától, addig az „avatar” fogalmát a köztudatban elültető Snow Crash sajátossága, hogy mind a cyberpunk, mind a postcyberpunk alkotta műfajvilágból is plauzibilis értelmezések sorának enged teret. Ezt fokozandó érdekesség, hogy utóbbi nézőpontból legitim módon megközelíthető akár az előbbi, azaz a CP paródiájaként is.

A Sánta Szilárd által vezetett szeminárium során a mű „magja” felé bejárt út – H. Nagy Péter prezentációját követve – a memetika és a virológia alkotta tudományos irány volt, utóbbi mind biológiai, mind számítástechnikai értelmezésben. A mű központi alakja ugyanis a hacker, aki egyfajta közvetítő szerepet tölt be a reális és virtuális tér között. A „snow crash” nem más, mint egy, a virtuális és a reális térben terjedő, a sumér-akkád időkben létrejött vírus, s az azóta eltelt emberi történelem megfeleltethető ennek mutálódó változatai, illetve az ellene fellépő immunrendszerek küzdelmei sorának. A vírus átalakítja az emberi tudatot (az agy operációs rendszerét). Az emberi kultúra így mutációk sorozataként terjed, de facto a tudat is ugyanilyen módon alakul. A vázolt nézőpontból kiindulva tanulságos, akár a könyv paradigmáját elhagyó gondolatkísérletek folytathatók napjaink világának működéséről, trendek, divatok, stílusok, szokások és mechanizmusok „vírusként” való, a mindennapjainkba történő behatolásáról.

PPKMA III 001.jpg

A másik, általunk bejárt vizsgálati út – szintén H. Nagy gondolatmenetét követve – a memetikáé volt, amelynek kiindulópontja – s egyben a regény intertextusa – Richard Dawkins The Selfish Gene című munkája. A Cambridge Egyetem professzorának elmélete, az „önző génelmélet” – természetesen nagyfokú leegyszerűsítés után – úgy közelíthető meg, hogy valamennyi biológiai test a gének által előállított termékként arra hivatott, hogy önmaga génkészletét terjessze. Ezzel analóg módon történik a kultúra átadása; az élet ugyanis replikálódó egységek egymástól eltérő túlélése lévén fejlődik ki. E teória központi elemei a kulturális átadás egységei, a „mémek”, melyek agyból agyba hatolva reprodukálják önmagukat. Mivel folytonos mutációnak vannak kitéve, előfordulhat, hogy éppen a génekkel kerülnek szembe. A tudat a mémek terméke, s miattuk nem vagyunk képesek abbahagyni a gondolkodást. A mémek tehát gondolkodásunk eszközeivé válnak, s végső soron az „én” a szimbiózisuknak feleltethető meg.

PPKMA III 008.jpg

Mindezek alapján elmondható, hogy a hallatlan nyelvi innovációt végrehajtó Snow Crash olyan szövegként viselkedik, amely a memetikai műveleteket és a cyberhagyományt kontaminálva alakítja ki poétikai-retorikai terét.

A szakszeminárium-sorozat két hét múlva hasonlóan izgalmas témával folytatódik; a kortárs magyar sci-fi kiemelkedő alkotása, Brandon Hackett Az ember könyve című darabja kerül terítékre. (Szitás Péter)

További képek itt.

Címkék: szeminárium neal stephenson

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://mapopkult.blog.hu/api/trackback/id/tr645623262

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.