Kövess minket Facebookon is!

Friss topikok

Tömörített változat

greyjoy 2018.05.03. 18:01

ken_liu.jpgKen Liu novelláin keresztül megközelíthető (egy bizonyos pontig), hogy mit jelent a transzkulturális gondolkodás. Az egyszerre több kultúrában (pl. földi és idegen, kínai és amerikai, reális és fantasztikus stb.) íródó történetek ugyanis felvetnek egy sajátos kérdést, amely a különböző kódok (vagy adatkezelési technikák) szétkapcsolása mentén körvonalazódik. Ez a látszólag egyszerű, de megkerülhetetlen kérdés így hangzik: Mi különbözteti meg a kultúrát az emberitől?

A minden kultúrában egyszerre íródó történetek viszont (ilyenek pl. a tudomány modelljei) szétfeszíthetik a transzkulturalizmust, mert eliminálódik a kultúrák közti különbség. (A kínai orvoslás nem jó példa ennek cáfolatára!) Az irodalom bizonyos típusa antropomorf beíródásokon keresztül reagál erre, de úgy, hogy azok mellett futtatja a genetika, az etológia, a kozmológia, a szociobiológia stb. eredményeit is; saját létére pedig úgy biztosít rálátást, hogy szubrutinszerűen variálja az információkat, a nyelvi és képi elemeket. A médiatechnika felől nézve a kultúra nem feltétlenül emberi.

Ken Liu novelláiban tehát megfigyelhető a transzkulturalizmus paradoxona (egyszerre leplezik le a monokulturális fóbiákat és szabadítanak fel kultúrafüggetlen tényezőket), emellett reflektálódik a médiumhasználat és a hibridizáló technika. Mindez pengeélen táncol, mert az olvasók többségét biztosan megsiratja egy-egy történet (pl. A papírsereglet), de egyik sem válik giccsessé (valószínűleg elszabadítja az empátiát, ahogyan a jó horror előhívja a rettegést, vagyis az érzelemskálát ragyogóan tudja manipulálni).

Hoznék egy példát a fentebbi működésmódra, a Kognitív képességek breviáriuma c. alkotásból. Ebben a novellában az alapszituáció egy családi történet, melyet kétféle rendszer keresztez. Az apa olvas a gyerekkel, egyben visszaemlékezik az anyával való kapcsolatukra; miközben részleteket láthatunk egy breviáriumból (amit az anya hagyott hátra), és folyamatosan tudományos kihívásokkal nézhetünk szembe a múlt összerakása során. A három szintet (olvasás, múlt, könyv) egy futurológiai távlat köti össze (a család szakadása a Föld elhagyása miatt következik be, s ez a kézirat születésének apropója is).

A novella egy ponton a gondolkodást a komplexitással összefüggő tömörítéssel hozza kapcsolatba. Ezt már csak azért is megteheti, mert vannak erre vonatkozó elképzelések (az információkezelés tetemes részét a tudattalan végzi), ám ezzel nem pusztán a tudományos hátteret gazdagítja (a kozmológia és a biológia mellett), hanem az adott ponttól színre is viszi az emlékek tömörítését. A továbbiakban például a kurzívval szedett részek lennének ilyen tömörítések (egyben redundanciák), s ezzel a szöveg felkínál egy sémát, melynek mintázatként való felismerésével a családtörténet tömörített verziójához juthatunk.

Ez a játék megfelel a breviárium, illetve az idegen létformákat leíró részek töredékes felvillantásának, mivel kognitív folyamatok nyelvi tömörítéseként foghatók fel, funkciójuk pedig az emlékezet beindítása, eltérítése és modellálása. (A széttöredezett szöveg a tömörített emlékezet lejegyzésének sablonja.) Tehát pont ezek a részek azok, melyek összekötik a tudományt és a fikciót, a kogníció emberi és nem emberi dimenzióját, hitelességük azonban bizonytalan, ellenőrizhetetlen, mert a csillagközi expedíció tapasztalataként is felfoghatók, nem csak az anya kitalációjaként. Az viszont bizonyos – és ez a kötet nagy részére igaz –, hogy Ken Liu mestere a tömörítésnek. (H. Nagy Péter)

 

Címkék: agave

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

http://mapopkult.blog.hu/api/trackback/id/tr7513887834

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.