Viszonylag gyakori téma az irodalom berkeiben az emberrablás. Az ilyen nehéz helyzetet az olvasók számára élvezetes újszerűséggel ábrázoló könyvek sorába, J. Fowles Lepkegyűjtője, S. King Tortúrája és Emma Donoghue A szobája mellé bátran odasorolható a Karen Dionne tollából született A lápkirály lánya is.
Ez a regény már a történet és a karakterek szintjén sem hagy bennünket elveszni az unalom ingoványában. Az eseményeket a főhős, Helena elbeszéléséből ismerjük meg, aki immár felnőtt nőként, kétgyermekes anyaként vadászni indul... De nem ám szarvasra vagy medvére! Börtönből megszökött édesapja után indít hősünk egyszemélyes hajtóvadászatot, miközben visszaemlékezések sorából tudjuk meg, milyen volt számára a mocsárvidéken felcseperedni egy öntudatos, bár pszichopata karakterjegyeket mutató indián és egy fogva tartott nő gyermekeként; milyen volt a társadalomtól, a modern világtól elzártan, lassan tudatosítani, hogy anyja nem önként választotta a mocsári kunyhó kínálta viszontagságos életet. Amellett, hogy az obzsibve indiánok kultúrájáról és a lápvidéki életről is megtudhatunk számos érdekességet, véleményem szerint ennek a műnek a valódi ereje másban rejlik. Ám ehhez mélyebbre kell merülnünk a lélek bugyraiba...
Majdnem minden fejezet elején van egy rövid idézet Hans Christian Andersen azonos című meséjéből, melynek alapja az emberekben tomboló kettősség harca. Helenában is ellentétek tépázzák egymást: Az apja iránt érzett, gyermekkorában gyökeredző csodálata és mostani dühös félelme, a jelenje boldog, de szabályok közé szorított családi idillje és múltja vad szabadsága, régi és jelenkori értékrendjének párbaja zajlik a vadászatra induló nőben. Lehet jó egy szörnyeteg leánya?
Fizikai és lelki síkon dúl a küzdelem a lápkirály veszedelmes birodalmában. Határozottan élvezetes és izgalmas dolog elkísérni a főhőst vadászatára, de vigyázat! Ahogy a makacs, mocsári sár ragad az ember bakancsára, úgy tapadhatnak a regény hatására az elménkbe sötét gondolatok nevelésről, emberi természetről és arról, milyen kavargón instabil a jó és a rossz határa. (Lomboš Kornélia)
