Ezekiel Boone: Kirajzás
Az invázió típusú horrortörténetek írói sosem féltek az állatvilág erejét mozgósítani az emberiség ellen. Az ilyen kategóriába sorolható könyvek és filmek világában cápák, medúzák, madarak, patkányok, vérnyulak és darazsak is tizedelték már a népet. Ezekiel Boone pókokat csalt elő a perui őserdő mélyéről, a múlt ködében megkövesedett tojások belsejéből, hogy a szereplők megrázó élményei útján figyelhessük meg pusztító portyázásukat. Milliomos gyomrából előtörő pókáradat, kocogó hölgyet elnyelő nyolclábúakból álló hullámok, tudós gyomrát behálózó anyapók véres vacsorázása is ennek a regénynek az iszonyrepertoárját képezi. Azoknak, akiknek ilyen jelenetektől kedve szottyan az olvasáshoz, csak ajánlani tudom ezt a regényt.
Azonban azok, akik a rémségek mögötti folyamatok értelmezésében lelnek valódi élvezetet, ők sem maradnak szórakozás nélkül. Megfigyelhető a támadók pókokhoz méltóan ravasz, hálózatosan fondorlatos haladása kontinenseken át. Emellett az olvasók betekintést nyerhetnek a politikai bonyodalmakba az emberek védelmében tett óvintézkedések kapcsán, valamint a műben ábrázolt pókrajzás ok-okozatainak tudományos alapú kutatásából is izgalmakkal kecsegtető információkat rejt ez a regény. Kit ne érdekelne egy a méheket, hangyákat és termeszeket is megszégyenítő kiválósággal szervezett póktársadalom rendszere és szinte már katonai profizmussal jellemezhető inváziója egy pókrajongó tudós szemszögéből?
Ez a regény, kissé lapos, katasztrófafilmek világában már régi ismerősöknek számító karakterei (a mániákus tudós, a kislányát féltő, elvált rendőr, az elszánt újságíró, a világvégétől tartó nyakas civil és a gazdag szociális réteghez tartozó egyének) ellenére, számos nézőpontváltással dinamikussá tett történetszövésével, rémisztő jelenetei terén alkalmazott gyomorforgató részletességével és a leírt események globális hatósugarú szerteágazódásával garantáltan behálózza az embert. (Lomboš Kornélia)
