Leah Stevens, miután korábbi munkáját, az újságírást kényszerből maga mögött hagyta, tanárként helyezkedik el egy kisvárosban. Egy napon nem várt események zavarják meg a városka életét: egy lány testére bukkannak a tó partján, ugyanakkor váratlanul nyoma vész Leah lakótársának és barátnőjének, Emmy Greynek. A szálak – ahogyan azt sejteni lehet – egy idő után összeérnek. De vajon mi köze van (van-e egyáltalán köze) Leahnak a két esethez?
Megan Miranda második felnőtteknek írt regénye egy fontos társadalmi problémát, a nők zaklatásának, illetve fizikai és lelki bántalmazásának kérdését állítja középpontba. Leah a következőket mondja ezzel kapcsolatban a regény elején: „Az elmondandó történet célja, tudtam jól, hogy az emberek törődni kezdjenek vele, az ő [az eltűnt Emmy] oldalára álljon a nyilvánosság, és ennek az eltűnt lánynak az arcában lássanak mindenkit, akit valaha szerettek.” Nem nehéz e szavakat a regény egészére vonatkoztatni; Leah szenvedélyesen nyomoz a tettes után, és egyetlen célja van: a nyilvánosság elé tárni az igazságot. Mindeközben az olvasó mélyen átérezheti – még ha csak közvetve is – a zaklatásnak és erőszaknak kitett nők kiszolgáltatottságát.
De ha csak ennyiről lenne szó, még simán lehetne rossz regény A tökéletes idegen. Az, hogy fontos társadalmi kérdést jár körül, önmagában nem szavatol az irodalmi színvonalért. Megan Miranda azonban érti a dolgát. A regény második felében olyan csavarokat dob be, amelyek kibillentik a kezdeti kérdésirányt, és egészen más irányba viszik a cselekményt. Ennek köszönhetően sokkal több lesz a regény a bántalmazott nők helyzetét bemutató tablónál, miközben az elcsépeltnek tűnő cím is váratlan jelentésekkel gazdagodik. Az olvasó így nemcsak okul, de közben remekül is szórakozik. Kell ennél több? (Keserű József)
