Jack McDevitt világhírű Alex Benedict sorozatának hetedik kötetében, a Feltámad a múlt c. opusban a történet fordulópontján előkerül egy könyv, melynek címe Flex: ennek segítségével azonosítják a jövő Indiana Jonesai azt az aszteroidát, amely feltehetően raktárként szolgál az űrkorszak elveszettnek hitt relikviáinak. Az alábbiakban azonban nem erről lesz szó, hanem egy másik Flexről.
1. Steinmetz regényében az univerzum alapszerkezetét az egyensúly sajátos változata képezi. A flex veszélyes kábítószer, amely végletekig feltuningolja a használóját. A fluxus, a balszerencse-többlet a flex használatával járó egyenlőtlenségeket kompenzálja. Az egyik kibillent, a másik stabilizál, s ez a sajátos dualitás vagy komplementaritás (melyet a fantasy kvantumfaktorának nevezhetnénk) és az abból következő oszcilláció speciális jellemzője a Flex világának és a történet bonyolításának.
2. Steinmetz regényében egy rendkívül jól kidolgozott mágiarendszer működik. Azaz nem pusztán olyan világban mozgunk, amelyben van mágia és ámen, hanem annak változatai speciális mintázatot alkotnak. A főhős például büromágus, aki az adminisztrációs munka segítségével és felhasználásával tesz szert különös képességekre (míg ellenfele terroristamágus stb.). A Flexet ez a csak rá jellemző mágiarendszer kiemeli az átlagfantasyk közül, hiszen ennek segítségével megkerülhető vagy fellazítható a konzervatív műfaji klisérendszer.
3. Steinmetz regénye módosított világunkban játszódik, ezért az ismerős elemeknek is lényeges funkciójuk van a cselekményben. Ebben a különleges urban fantasyben a popkultúra a hivatkozási pont, a szereplők lépten-nyomon felidézik annak szegmenseit. A legnagyobb hangsúly a science fictionre esik, ezek a beszüremkedések teszik lehetővé a kommunikációt. A Flex tehát olyan fantasy, melyben a dolgokról való beszédet sci-fi-elemek stabilizálják (akár a flexet a fluxus).
Ezért a három megoldásért (is) érdemes kipróbálni a flexet. (H. Nagy Péter)