2013. november 20-án került sor az MA PKK negyedik szemináriumára. Ezúttal két szöveg került fókuszba: Brandon Hackett Az ember könyve c. regénye, illetve Baka L. Patriknak a műről írt tanulmánya, amely a Poszthumán metamorfózisok címet viseli. A szemináriumnak tehát kettős célkitűzése volt: egyrészt szerette volna árnyalni Az ember könyvéről (egy szépirodalmi szövegről) szóló beszédet, másrészt reflektálni próbált a primér szöveg által ihletett kritikai szövegre (a Poszthumán metamorfózisokra).
A beszélgetés elején Keserű József röviden összefoglalta a regény cselekményét, megjegyezve, hogy szerencsére Magyarországon van néhány meghatározó SF kiadó, mint a Galaktika vagy az Agave, így nem szenvedünk hiányt jó sci-fi könyvekből. Baka L. Patrik ezzel egyetértve megjegyezte, hogy ennek ellenére létezik egy olyan közvélekedés, mely szerint a magyar szerzők a sci-fi másodvonalát alkotják, bár erre Az ember könyve rácáfol. A regény felütését elemezve Keserű elmondta, hogy az alapötlet – miszerint az idegenek kiragadnak 3000 embert és egy ismeretlen helyre viszik őket – akár egy egzisztencialista szövegből is származhatna, hiszen a fő kérdés itt is az, hogy hogyan reagálnak az emberek egy ilyen végletes helyzetre.
Baka L. Patrik tanulmánya felhívja a figyelmet a nevek fontosságára a regényben. Ennek kapcsán kerül szóba Az ember könyve egyik legérdekesebb ötlete, ti. hogy az idegenek illatokkal kommunikálnak, és ezek segítségével azonosítják egymást (Menta, azaz „Élénken lebegő” tkp. nem egy név, hanem egy illat). Ezután élénk vita alakult ki arról, hogy lehetséges-e illatokkal kommunikálni, majd Keserű József – egy remek feladat segítségével – rámutatott, hogy az emberek esetében a szagtársítások meglehetősen esetlegesek, hiszen az illat megnevezése eleve értelmezi az adott jelenséget, amihez a szag kapcsolódik.
Ezután a beszélgetés vezérfonalát a regény másik nagy ötlete, az idegenek génvágya adta. Hiszen már a regénycím is egy biológiai metafora (az ember könyve a DNS), és azáltal, hogy a regény bemutatja, ahogy az emberi gének miatt az idegenek egyre emberszerűbbé válnak, a szöveg metaforikusan visszaadja a génkészlet kombinálódását is. Keserű szerint az elrablók idegensége éppen abban ragadható meg a legjobban, hogy azok készséggel feladják a faji identitásukat, míg az emberek görcsösen ragaszkodnak emberségükhöz. A változás azonban elkerülhetetlen, nem csak az idegenek, de az emberek esetében is.
A folyamatos mutációhoz kapcsolódott H. Nagy Péter üzenete is, aki ugyan nem lehetett jelen a beszélgetésen, de Keserű József tolmácsolásában (tehát némileg megváltozott formában) felolvasott levele tovább árnyalta a regény üzenetét:
Egy apró kiegészítés Baka L. Patrik Poszthumán metamorfózisok c. tanulmányához: Lady Gaga és a Hard SF összekapcsolása
Brandon Hackett Az ember könyve című Hard SF regénye egy olyan földi közösségről szól, melynek tagjai hirtelen egy furcsa (organikus) űrhajó gyomrában találják magukat, majd megérkeznek az idegenek bolygójára, ahol egy helyi háború ütközőpontjába kerülnek. Számunkra a történet egyetlen eleme lesz fontos a továbbiak megértéséhez: az idegenek magas szintre fejlesztették a biológiát, képesek a horizontális génátadásra, melynek hatására – viszonylag gyors folyamat eredményeként – transzgenikus fajokra tagozódnak szét. Az idegenekkel szoros kapcsolatba kerül két földi fiatal (Attila és Auri), akiket szintén alávetnek az átalakítási folyamatoknak. Nézzük, hogy kerül a képbe Lady Gaga.
Főhőseink egy rövid párbeszédet folytatnak a zenei ízlésükről, amikor a kolónia egy rögtönzött koncertre készülődik. Így hangzik: „– Tudod már, milyen számokat fognak játszani? – Hát, az biztos, hogy lesz például a Queentől a Mama, a Beatlestől az Imagine és a Yesterday, U2, Jimi Hendrix, Elvis Presley, Abba és egy csomó más régi vacak. Semmi normális zene, mondjuk egy Lady Gaga, vagy Katy Perry. Hogy lehet kihagyni Lady Gagát! De hiába mondtam anyának. – Hát ez tényleg ciki… – felelte kényszeredetten Attila. Ki nem állhatta Lady Gagát.” (18.) Ebből a párbeszédből most nem az ízléskülönbség a fontos, vagy az, hogy a Mama minden bizonnyal a Bohemian Rapsody, illetve, hogy az Imagine Lennon-dal, ami a Beatles feloszlása után keletkezett, hanem mindössze annyi, hogy Auri kedveli Gagát, s ez összekapcsolódik a személyiségével.
A második szöveghely tárgyi rekvizitumokra utal. A véletlenszerűen felszippantott földi holmikból az emberek lakrészeket alakítanak ki. A kislányé így fest: „Auri szobája kevésbé hatott üresnek, mint az övé, a kislány jó érzékkel helyezett el tárgyakat, amitől még otthonosnak is lehetett nevezni. A padlón egy rongyszőnyeg hevert, a deszkapolcot talán Jurij szerelte fel a falra, rajta Auri nemrég talált táskája, a piperetükre, a lemerült iPad-je, guberált újságok, pár talált gyűrű és karkötő hevert. A falon egy szakadt Lady Gaga-poszter függött, a sarokban egy szék állt, előtte az ágya, egy fűvel bélelt kuckó, mint az övé, de Aurinak volt egy zebracsíkos pokróca is hozzá.” (87.) Itt már világos, hogy Auri számára Gaga igen fontos, hiszen ideiglenes otthonának is jól látható tartozéka a művésznő képe.
A harmadik idézet a történet azon részéből származik, amikor a kislány az idegenek közbeavatkozása miatt egyre furcsább dolgokat művel, mindenesetre még normális ruházatban látjuk őt: „A rámpa közepére ért, majd amikor meglátta Jurijt és a többieket, megtorpant. A földi, világos farmerját és a kedvenc, Lady Gaga feliratú sárga pólóját viselte.” (230.) Nem sokkal ezután megkezdődik Auri totális átváltozása, melyről a regény végére kiderül, hogy visszafordíthatatlan folyamat. Ha feltesszük a kérdést, vajon véletlen-e, hogy Lady Gaga háromszor is identifikálja a szövegben Aurit, akkor erre azt válaszolhatjuk, hogy nem. Mégpedig azért nem véletlen, mert Gaga szerepeltetésének – bármennyire is esetlegesnek tűnik – itt valóban tulajdonítható funkció. A történet során ugyanis éppen az a szereplő megy át teljes átalakuláson, aki rajong az átváltozó-művész Gagáért. A popkultúrából származó elem és a gének okozta metamorfózis ilyen jellegű, olvasásalakzatot eredményező, produktív párosítása remek megoldás. S ezért az ötletért – véleményem szerint – a Brandon Hackett álnéven író Markovics Botond dicséretet érdemel.
Összefoglalva: remek kis beszélgetés alakult ki szerda este a kari olvasóban, és – visszautalva Keserű József beharangozójára – tényleg kár lett volna kihagyni. (HNP & HN)
